LEGITT [e v. ë] határozószó legitten [e-e v. ë-e] (
régies,
költői) <Csak jövő értelmű cselekvéssel, történéssel kapcs.>
- 1. Azonnal, rögtön. □ Hagyj el legitt. (Vörösmarty MihályShakespeare-fordítás) Virrad
már, és legitt beáll A népgyűlés. (Arany JánosArisztophanész-fordítás)
- 2. Mindjárt itt, azonnal e helyen. □ Uram betörtek már a kis kapun: Fuss, vagy legitten elszorúlsz [= beszorulsz] velünk. (Vörösmarty Mihály) "Messze még a határ? | Minden perc egy halál!" "Legitten átkelünk
" (Arany János)