LEGÉNYKEDIK [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett [e, ë], -jék (-jen) [ë]
- 1. (népies) Legényéletet él. Egy faluban legénykedtem vele.
- 2. (átvitt értelemben, bizalmas) Hetvenkedő, hányaveti, kérkedő, szilaj, féktelen módon viselkedik. Nézd, hogy legénykedik! Csak te ne legénykedj olyan nagyon! □ A fiak megnőnek
Bátorságuk, erejük arra viszi [őket], hogy legénykedjenek. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, ritka) Kicsapongó, duhaj életet él.
- 3. (ritka, bizalmas, tréfás) <Férfi> udvarló szándékkal nők körül forgolódik, udvarol nekik; kakaskodik. Most már nem legénykedik úgy, mint fiatalabb korában. □ Egyik szára [a bajuszának] felfelé állott, és hegyesre volt pödörve, mintha még mindig legénykedni akarna a konyhák asszonyai körül. (Krúdy Gyula)
- legénykedő.