Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

LEKOPIK tárgyatlan ige
  • 1. <Vmin rajta levő, vmit borító anyag, képződmény> folyton kopva végül elfogy, helyéről teljesen eltűnik. Lekopik vmi vmiről; lekopik a festék, a zománc; (átvitt értelemben, túlzó) (majd) lekopik a lába, amíg … : nagyon sokat jön-megy, amíg <elvégez vmit>. Lekopik a szőr a ló oldaláról, ahol a rúd éri. A hegylánc évmilliók alatt lekopott. A ceruza hegye lekopott. □ Az órám fityegője megkopott. Lekopott róla az aranyozás. (Gárdonyi Géza)
  • 2. (átvitt értelemben, néha rosszalló) Vmi lekopik vkiről: vmely lelki tulajdonság, szellemi tartalom teljesen elhalványul vkiben, nyom nélkül eltűnik belőle. Lekopott róla minden műveltség. □ De lekopott rólam régen Piros kendőm, a szemérem. (Petőfi Sándor)
  • 3. (nyelvtudomány) <Vmely szóeleji v. szóvégi hang> szerepében v. erejében egyre csökkenve eltűnik. A magyarban némely szóvégi magánhangzó az idők folyamán lekopott.
  • 4. (argóban) Eltávozik, elmegy vkinek a közeléből, otthagy vkit. (durva) Kopj le (rólam)!: menj a fenébe, hagyj békén!
  • lekopás; lekopó; lekopott.