A magyar nyelv értelmező szótára

LEHETETLEN [ë-e-e-e] melléknév és főnév, (régies) lehetlen [ë-e-e]

• I. melléknév -ül, -ebb [e]
• 1. (rendsz. állítmányi haszn.) Olyan <feltételezett tény, cselekvés, történés>, amely a valóság törvényei alapján nem lehetséges, nem hajtható végre, ill. nem következhet be. Fizikailag, logikailag lehetetlen; gyakorlatilag lehetetlen megoldás; lehetetlen vmit megtenni; lehetetlen, hogy … lehetetlen feltalálni az örökmozgót. Levegő nélkül az élet lehetetlen. A mesében semmi sem lehetetlen. Lehetetlen, hogy a feldobott kő fennmaradjon a levegőben. □ Egyes, gyakran csekély események a legkorábbi gyermekidőkből, oly híven és szilárdan vésődnek az emlékezetbe, amint ez később lehetlen. (Petőfi Sándor) || a. (rendsz. állítmányi haszn.) <A körülmények folytán> nincs rá mód, lehetőség (hogy vmi bekövetkezzék, v. hogy vmit meg lehessen tenni). Lehetetlen tovább maradnom. Lehetetlen megállnom a helyemet ilyen körülmények között. Lehetetlen volt orvost találni a közelben. Nálunk lehetetlen a lógás. Az új intézkedések lehetetlenné tesznek minden spekulációt. □ Meglátta házi köntösöm egy részét, s így lehetlen lévén elrejtőznöm: – Jó, hadd jöjjön, mondám. (Petőfi Sándor) Fájdalommal látjuk, hogy Felséged a legmagasabb királyi leirat által minden kölcsönös értekezletet lehetetlenné tett. (Deák Ferenc) || b. Olyan <feladat, vállalkozás, cselekvés>, amelynek a megoldására, teljesítésére, véghezvitelére nem elegendő az emberi erő, ill. vkinek az ereje. Lehetetlen feladat, vállalkozás; emberileg lehetetlen; lehetetlen dolgot kíván vkitől. Lehetetlen feladatokkal kínozza a növendékeit. □ Most küldj, parancsolj, És én lehetlen dolgokkal vivok, sőt Legyőzöm őket. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) || c. (túlzó) Vmely cselekvés, tevékenység végrehajtására teljesen alkalmatlan <hely, helyzet, körülmény>. Lehetetlen állásból is eltalálta a vadat. Lehetetlen helyzetből is gólt lőtt. Lehetetlen helyzetbe került. Miért választottatok ilyen lehetetlen helyet táborozásra? □ Egy vén lengyel felügyelő … vezetett … minden lehető és lehetetlen utakon keresztül. (Jókai Mór) || d. (állítmányi haszn, tagadószós főnév igenévi alannyal) A tudat számára kikerülhetetlen (vmely észrevétel, tudomásulvétel). Lehetetlen nem hallani, nem látni, rá nem ismerni. Lehetetlen volt meg nem érteni a célzást. □ Lehetetlen volt észre nem venni, hogy irodalmunk a … [szabadságharc] után nem fejteget új eszméket. (Vas Gereben) Lehetetlen … meg nem említenünk … ama jellemző mellékalakokat, melyek [Kemény Zsigmond] regényeinek annyi történelmi színt … adnak. (Péterfy Jenő) || e. (kissé választékos) Lehetetlenné tesz vkit v. lehetetlenné teszi magát (vhol): olyan helyzetbe hozza (magát), hogy vmely közösségben elveszti hitelét, ill. szereplési lehetőségét. Az ellenségei lehetetlenné tették az üzemben. Lehetetlenné tette magát a családban. □ Ha ugyanazon lap dolgozótársai elvet vitatnak: az nem ellenmondás: de hogy egyik a másikat "lehetetlenné" akarja tenni, ily szerkesztés abszurdum. (Arany János) Egész családunkat, gyermekeket és vérrokonokat örökre lehetetlenné tettek abban a faluban. (Móricz Zsigmond) || f. (kissé választékos) Lehetetlenné válik vki: olyan helyzetbe kerül, hogy vmely közösségben elveszti hitelét, ill. szereplési lehetőségét. Botrányos élete következtében lehetetlenné vált.
• 2. (rendsz. állítmányi haszn.) A körülmények ismerete alapján fel nem tehető, a legnagyobb mértékben valószínűtlen. Nem lehetetlen: könnyen elképzelhető, megtörténhetik. Lehetetlen, hogy ne hallott volna róla. Lehetetlen, hogy idejöjjön. Lehetetlen, hogy leveleimet ne kaptad volna meg. Lehetetlen, hogy ő egy nőt megüssön. Az sem lehetetlen, hogy ő semmit sem tud az egész ügyről. □ Köröskörül a boltok be vannak zárva, ami azt jelenti, hogy az óvatos kereskedők nem tartanak lehetetlennek egy kis kravallt. (Mikszáth Kálmán) Hát igen, … a színészség nem volna éppen elvetendő. Nem lehetetlen, hogy tudnál játszani. (Kaffka Margit) || a. <Rendsz. önálló mondatként v. felkiáltásban:> hihetetlen. X. Y. megnősült! Lehetetlen! Már elmúlt ötven éves. Lehetetlen! □ Ó, nemsokára csöndesen, meredten | nyugszom a földbe és föld lesz felettem. | Azt el fogom majd bírni? Lehetetlen. (Kosztolányi Dezső) || b. Olyan <terv, teendő, vállalkozás>, amelynek a megvalósításához, véghezviteléhez nem lehet reményt fűzni; reménytelen. Lehetetlen tervei vannak. □ Majd minden pört megnyertünk! Sokszor lehetetlen pöröket is. (Mikszáth Kálmán) || c. Minden képzeletet felülmúló, elképzelhetetlen. Lehetetlenül hiú, ostoba, rossz. Lehetetlen ilyet nem tudni. □ Gusztáv … lehetetlen érzelgő. (Péterfy Jenő) Ott volt a kis háromlábú széke … s előtte a lehetetlenül sok szerszámmal telerakott kis négyszögű asztalkája. (Móricz Zsigmond)
• 3. (csak állítmányi haszn.) Nem szabad, ill. káros következmények nélkül nem lehet (vmit megengedni, eltűrni, ill. megtenni); megengedhetetlen. Lehetetlen őt mellőznünk v. lehetetlen, hogy őt mellőzzük. Most már lehetetlen hallgatnom, lehetetlen, hogy itt találjon valaki nálam. Lehetetlen, hogy idejöjjön. Lehetetlen megengedni a fegyelmezetlenséget. Lehetetlen eltűrni a selejt szaporodását. Lehetetlen, hogy utcára menjen, amíg láza van. □ Hosszu históriát kéne elbeszélnem, Miért e jósággal lehetetlen élnem. (Petőfi Sándor) || a. Társadalmi, erkölcsi szempontból elítélendő, meg nem engedhető <helyzet, magatartás, cselekvés, vállalkozás>. Lehetetlen állapotok. Ilyen lehetetlen ügyet nem vállalok. || b. (rendsz. állítmányi haszn.) A józan ésszel, az illemmel, a közízléssel ellenkező, a közfelfogás szerint helytelen, megengedhetetlen. Lehetetlen így az utcára menned. Lehetetlen ma ezt a nyakkendőt felkötnöd. Lehetetlen dolgokat beszél összevissza.
• 4. (bizalmas, rosszalló) <Sértő magatartása, ill. kellemetlen, bántó volta miatt> elviselhetetlen <személy, dolog>. Lehetetlen egy asszony! Lehetetlen hangú levelet írt. Micsoda lehetetlen egy idő! Lehetetlen viszonyok között él. A leglehetetlenebbül viselkedett velem szemben. □ Hazamenni, végighaladni az utcán, emberek között, lehetetlennek tetszett. (Kosztolányi Dezső) || a. (bizalmas, rosszalló) A megszokottól bántó módon elütő. Lehetetlen arc, külső; lehetetlen öltözet, ruha; lehetetlenül öltözködik. Lehetetlen színe van a ruhájának. □ Még lehetetlenebb fiziognómia [= arc, arckifejezés] … a Laczkó Kláráé … (Mikszáth Kálmán)
• II. főnév -t, (-ek) [ë]
• 1. Olyan vmi, ami lehetetlen; lehetetlenség (I. 1). Nem látok benne lehetetlent. A lehetetlent nem lehet lehetővé tenni. □ Csak a lehetetlent lehetne letetni [= lehetővé tenni]: | Piroska személyét egy percre feledni! (Arany János) S ha a Lehetetlent nem tudtuk lebírni, | Volt egy szent szándékunk: gyönyörűket írni. (Ady Endre)
• 2. Az emberi erőt felülmúló v. nagyon próbára tevő feladat, vállalkozás, ügy. Megpróbálja a lehetetlent; lehetetlenre vállalkozik. Senkitől sem szabad lehetetlent kívánni. □ Fel hát lelkesűlni | Az új tanért. Alkotni új világot … – Ah, a lehetlen lelkesít fel, Ádám! (Madách Imre)
• lehetetlenít.