Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

LÉG főnév leget [e-e] v. (ritka) léget [ë v. e], lege [e-e] v. (ritka) lége [e] (csak egyes számban)
  • 1. (irodalmi nyelvben) Levegő (1a–1d, 2). Légbe → repít; légbe röpül. □ Mikor üt a boldog óra már, Melyben ujra szabad léget szívok, S újra rám sütsz, fényes napsugár? (Petőfi Sándor) Megenyhült a lég, vídul a határ. (Tompa Mihály) Ó hűsitsd, éji lágy lég, asztalra csüggedő főm. (Tóth Árpád) A szem, gyenge volt ez éjszakában, | e sűrü ködben, e fekete légben. (Babits Mihály–Dante-fordítás) || a. (sajtónyelvi) Légből kapott: kitalált, koholt <hír>, alaptalan <állítás>.
  • 2. (régies, irodalmi nyelvben) Gáz (1). □ A robbanó lég … az egész házat felvetheti. (Jókai Mór)
  • 3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vmely emberi közösségben uralkodó hangulat; közhangulat, légkör. □ A lég Tisztább a vész után. (Vörösmarty Mihály) Minden gyereket úgy nevel az élet, hogy míg pólyában van, szemek ragyognak rá … : aztán kihűl a lég, és elsötétedik a világ. (Móricz Zsigmond)
  • Szóösszetétel(ek): 1. légáteresztés; légcsere; léghatár; léghevítő; léghiány; légjármű; légkompresszor; légmérés; légmotor; légnedvesítő; légnedvesség; légrés; légrobbanás; légroham; légszekrény; légszelep; légszennyeződés; légszigetelés; légszigetelő; légtáj; légtan; légtartály; légtenger; légtünemény; légűr; légütés; légváltozás; légzáró; 2. bányalég; durranólég; sújtólég.