LEKÚSZIK tárgyatlan ige
<Ember, állat> kúszva lemászik, leereszkedik vhonnan, vhová, esetleg vmin.
Lekúszik a kötélen, a fáról, a barlangba. □ Az eperfa ágai közt takaros parasztlány ült
Lekúszott [onnan], mint a vadmacska. (Mikszáth Kálmán) [Jónás] tavat megúszva, rácsokon lekúszva, |
rohant ki Ninivéből a szabadba. (Babits Mihály) || a. <Helyéről> kúszva eltávolodik, elmegy.
Lekúszott a szőnyegről.
- lekúszás; lekúszó; lekúszott.