Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. tárgyas <Csak ebben az állandó szókapcsolatban:> lehunyja a szemét (a szempilláit): a) pihentetésül v. a külső világtól elzárkózva, ábrándozva v. vmely érzés, érzelem hatására becsukja, behunyja a szemét (a szempilláit). □ Csak a szemét kellett lehunyni, és egyszerre otthon van. (Móra Ferenc) Különös lázban égtek a szemei, szempilláit félig lehunyta. (Karinthy Frigyes) És le se kellett hunyni a szemem | álom gyúlt át minden érzékemen. (Szabó Lőrinc); b) bizonyos időre elalszik, vmennyi időt alszik. Egész éjjel le sem hunytam a szememet. □ Hajnalig sem birtam a szemem lehunyni. (Arany János) Ezen az éjszakán nem bírta álomra lehunyni a szemét. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) □ Lehúnyja két szemét az ég, | lehúnyja sok szemét a ház. (József Attila) || b. (átvitt értelemben, választékos) Lehunyja a szemét v. örök álomra hunyja (le) a szemét: meghal. □ Rendelkezéseimet elsikkasztanák, mihelyt szememet lehunyom. (Jókai Mór)
2. tárgyatlan (régies, költői) <Ember> meghal, elhuny. □ Győzött a haza hőse, s lehúnyt. (Vörösmarty Mihály) || a. tárgyatlan (régies, költői) Vkinek a szeme lehuny: vki meghal, elhuny. □ Én a Sirszellem vagyok Hazádba hoztalak, Hogy népedet lásd ezred év után , Igen, vezér; Már annyi éve hogy szemed lehunyt. (Vörösmarty Mihály)
3. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka, költői) Vmi lehuny: vmely égitestnek, tűznek a fénye kialszik, eltűnik. □ Kis furulyám szomorúfűz ága, Temetőben szomorkodik fája Ott hunytál le, kedves szép csillagom! | Ragyogásod többé nem láthatom. (Petőfi Sándor) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka, régies) <Idő> a múltba veszve elmúlik. □ Napjaink, nagy és apró embereikkel összesen és egyenkint lehunynak, hogy örök semmiségbe merüljenek. (Kossuth Lajos)