Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (zene) Olyan <hangszer>, amely le van hangolva, ill. amelynek hangja vmely ok miatt a szabályosnál mélyebben szól. Lehangolt cimbalom, dob, hegedű. Ezen a lehangolt zongorán nem lehet játszani. □ Sápadt nő figyel | a gyertyalángnál | Ábrándozik lehangolt zongorán, | múlt bánatánál csöndesen időz. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben) Olyan <személy>, aki vmely lehangoló ok, körülmény miatt kedveszegetté, csüggedtté, rosszkedvűvé vált. Napok óta olyan lehangolt. Lehangoltnak látszol. Az ősz lehangolttá teszi. □ Vége azon reménynek, hogy fegyver fogjon, szólt lehangoltan a francia. (Jókai Mór) Amint ismét visszament lakni a kastélyba, lehangoltabb, szórakozottabb, álmodozóbb lett, mint azelőtt. (Mikszáth Kálmán)