LEGYINTÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a legyint igével kifejezett cselekvés, mozdulat; az a tény, hogy vki (vmi) legyint.
- 1. Ez a mozdulat főként mint lekicsinylő, közömbös vélemény, magatartás v. reményvesztett, bosszús hangulat kifejezése. Lemondó legyintés. Fáradt legyintéssel válaszolt csak.
- 2. Gyengéd ütés. Vkinek arcul, nyakon, pofon legyintése. Miért sír, hisz csak egy kis legyintés volt! □ Folyton én kaptam ki
pici legyintésekkel és
sűrű szidalmazó szavakkal. (Móricz Zsigmond)
- Szóösszetétel(ek): kézlegyintés.