LEDORONGOL tárgyas ige (
bizalmas gyak.
rosszalló)
Fölényes hangú, megsemmisítő, a válaszra módot sem adó s rendsz. túlzott, igazságtalan kritikával illet; durván lekap, lecsepül.
Ledorongolták a filmet, az írót, a regényt. □ Volt idő, mikor
még az oly vad zsenit is, mint Csokonai,
váltig ledorongolták. (Arany János) A másik lap
csípősen ledorongolt, s a közönség nem karolt fel eléggé bennünket. (Mikszáth Kálmán)
- ledorongolás; ledorongoló; ledorongolt.