LEGYEN [ë-ë] igealak, segédigeként is (kül. óhajtás, megengedés kifejezésére és mellékmondatban,
régies) légyen [ë]
- I. <A lesz ige 3. személyű alakja a felszólító módban, amely kiegészüléssel a van ige hiányzó felszólító módját is helyettesíti.> legyen saláta is a húshoz! Csend legyen! Mindenki legyen itt 8-kor! Mikor legyen az esküvő? Legyen belátásod! □ Hozsánna néked, új isten, hozsánna! | Legyen szavad teremtés új igéje. (Tóth Árpád) Ó, béke! béke! | legyen béke már! (Babits Mihály) || a. <Helybenhagyás, ráhagyás kifejezésére:> megengedem, elismerem, hogy úgy van, ahogy mondod. □ Nem tábornok az, hanem inas. No hát legyen inas. (Jókai Mór) || b. <Megengedő értelmű mondatban, annak érzékeltetésére, hogy a "legyen"-t tartalmazó mondatban kifejezett körülményt, helyzetet, összefüggést lényegtelennek, elhanyagolhatónak, figyelmen kívül hagyhatónak tartjuk:> azt sem bánom, ha
□ Mit bánom én, ha utcasarkok rongya, De elkisérjen egész a síromba
Legyen kirugdalt, kitagadott, céda, Csak a szivébe láthassak be néha. (Ady Endre) || c. (kissé választékos) (gyak. elhallgatott v. kifejezett ellenvetéssel) Ám legyen: bár nem szívesen, de hozzájárulok; bár nem helyeslem, de tégy, ahogy akarsz. [Megveszed ezt a házat?] Ám legyen (, de aztán meg ne bánd)! || d.* Legyen
, v.
vagy
: akár
, akár. Legyen szőke vagy barna, nekem mindenképpen tetszik. Legyen hétfő, legyen kedd, neki mindegy. || e. (régies) <Bizonytalanság hangsúlyozására kérdésben.> Vajon ki legyen ez a vendég? Mi legyen itt ez a csomag? □ Hej! ha tudta volna, az utas ki légyen, Vacsorája miatt megölné a szégyen. (Arany János)
- II. segédige (ragozhatatlan) <A felszólító mód múlt idejű alakjának képzésére, múlt idejű személyragos igealak mint tulajdonképpeni ige után, legtöbbször múlt vonatkozású óhaj, cél v. megengedés kifejezésére; ezenkívül fordításokban idegen nyelvű kötő módú múlt magyar megfelelőjeként használták.>
- 1. (tájszó, régies) <Óhajtó mondatban, különösen tagadóban.> □ Elvégeztem a tizenhárom éves iskolai pályát, bár vele együtt a csalódásokat, mik az ifjút, a gyermeket majd vezetik, csalogatják, és üldözik elvégeztem légyen! (Jókai Mór)
- 2. (tájszó, régies) <Múltra vonatkozó célhatározói mondatban, főleg tagadóban, az óhajtás mozzanatával.> □ Hogy ha nem sajnálnám az úti költséget, |
visszakergetnélek téged, | Olvasnád levelem ott Pest városába, | Ne írtam légyen azt ily szörnyen hiába. (Petőfi Sándor)
- 3. (tájszó, régies) <Múltra vonatkozó megengedő mondatban.> □ Nem szeretett ez a tudós Semmit a világon, Járt legyen bár égen, földön, Két avagy négy lábon. (Arany János)
- 4. <Tárgyi mellékmondatban, főleg mondást, észrevételt, vélekedést jelentő igék után.> 41 (régies) <A mai köznyelvi jelentő mód értelmében.> □ Azt hirdetik felőle, hogy béöltözött légyen. (Faludi Ferenc) 42 (régies) <A mai köznyelvi feltételes múlt értelmében.> □ Nem hiszem, hogy kegyednek
ne említettem legyen [az eszmét]. (Arany János) 43 (régies) <A mai köznyelvi felszólító mód értelmében, múltra vonatkozó felszólítás kifejezésére.> □ Nem méltán követelhetni-e, hogy a bárdok énekein gyakorlott fül, négy-öt évtizeddel később ne tűrte legyen a laza históriákat; hogy a századok lefolytán kerekké görgetett magyar eposz ne sűlyedt legyen oly egyszerre teljes formátlanságba? (Arany János) 44 (régies) <Függő kérdésben; múlt idejű igealak után, azzal együtt; a mai köznyelvi múlt idejű igealak régies megfelelőjeként.> □ Hol lett légyen e főváros, azt lehet ugyan gyanítani, de nem elhatározni. (Jósika Miklós)
- 5. (régies, irodalmi nyelvben) <Alanyi mellékmondatban, főleg kell után; nagyfokú valószínűség kifejezésére.> □ Kénytelenek vagyunk megszakítani a diplomáciai viszonyt
azokért a
sértő kifejezésekért, amiket tárgyalás közben kellett, hogy rólunk gondolt legyen. (Karinthy Frigyes)
- 6. (régies) <Hasonlító mondatban, mintsem v. hogysem kötőszóval a mai köznyelvi feltételes múlt értelmében.> □ Előbb, hogysem ezekkel a világnak kevélyeivel szárnyára kelt légyen a szerencse,
szépen meg tudták magokat alázni. (Faludi Ferenc)