LEFFEG [e-ë v. e-e] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë] (
tájszó,
hangfestő)
- 1. <Ruhának foszlott, szakadozott v. lelógó része, rojtja, szalagja> minden lépésnél ide-oda lebeg, hányódik, repdes; laffog. || a. <Állat lelógó füle> lazán, puhán le-föl mozog, lebeg.
- 2. (ritka) <Kutya> fáradtan kinyújtott nyelvvel lelógó fülét időnként meglebbentve lihegő, ill. vakkantó hangot hallat.
- 3. <Ember, állat> lomhán jár.
- 4. Szuszog, nehezen, bárgyú módon beszél.
- leffegés; leffegő.