LEESZIK tárgyas ige (leggyakrabban tárgyas ragozásban; a jelentő mód jelen egyes 3. sz. a 4. jelentésben gyak.:) leesz
1. <Vmin rajta levő anyagot> megeszik, elfogyaszt.
Leeszi a gyümölcsöt a fáról; leeszi a feltétet a főzelékről; leeszi a húst a csontról. Leeszik pár szemet a szőlőfürtről. □ De ti, hernyók, új lombot nem adtok, Sőt a régit is leeszitek. (Petőfi Sándor) Savanyú tej neki nem kell, A fölét ha leeszi. (Arany János)
- 2. (bizalmas) <Vele szemben fennálló adósságot, tartozást> úgy egyenlít ki a maga javára, hogy annak megfelelő értékű ételt eszik. Leeszi a vendéglőben, amivel tartoznak neki.
- 3. (bizalmas) Evéssel bepiszkít vmit. A gyerek megint leette a ruháját. || a. (bizalmas) Leeszi magát: úgy eszik, hogy ételével bepiszkítja a ruháját. Már etetni kell, mert annyira reszket a keze, hogy egyre leeszi magát.
- 4. (átvitt értelemben) <Maró anyag> összeroncsolva lefoszlat, lemar vmit vmiről. A sósav leeszi a bőrt a kezéről. Ez a gáz minden festéket leeszik a falról. □ A fanyar füst leette a bőrt ajkairól. (Jókai Mór)
- leehető; leevés; leevett.