LEDŐL tárgyatlan ige ledűl
1. (
átvitt értelemben is) <Tárgy, főleg építmény v. fa> álló helyzetéből egész tömegében, ill. hosszában a földre dől, esik.
Ledől a farakás, a szekrény, a torony. □ Egy perc jöhet s az épület ledől. (Petőfi Sándor) || a. <Személy> álló v. ülő helyzetében meginogva a földre esik; lefordul.
Egyszer csak ledőlt a székéről. □ S ha ledőlök
paripámról: Ajkaimat egy csók zárja be, A te csókod, te szép szabadság. (Petőfi Sándor)
- 2. <Személy, ritk. állat v. fej> elerőtlenedve v. magát elhagyva hirtelen mozdulattal lefekszik vmire, vhová, ill. elterül vmin. Ledől a díványra, a fűre. A beteg ló ledőlt oldalára. □ Ledőle, Arccal vágva magát agyaras vadbőrre. (Arany János) Fejem ledőlt a párnám
violaszín bársonyára. (Babits MihályPoe-fordítás) Ledőlt a puha, langy tócsába, hunyorgott, röffent. (József Attila) || a. Alvás, pihenés végett rendsz. alkalomszerűen, napi munka v. éjjeli virrasztás közben rövid időre lefekszik. Ebéd után dőlj le egy kicsit! □ A lankadt arató ledűl izzadt fővel, Hogy majd dolgát kezdje megújúlt erővel. (Csokonai Vitéz Mihály) Ledűltem délután, hogy pihent legyek hatra. (Gelléri Andor Endre)
- 3. (átvitt értelemben, választékos) A társadalmi, szellemi fejlődés során időszerűtlenné válik a léte, s ezért érvényét vesztve megsemmisül. Ledőlnek a hamis bálványok, a társadalmi válaszfalak. □ Ledől most minden oltár, Ami volt. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben, ritka, költői) Vmi ledől: vminek a hatalma megsemmisül, megdől. □ Róma ledűl s rabigába görbed. (Berzsenyi Dániel)
- ledőlés; ledőlő; ledőlt.