LECSUKLIK tárgyatlan ige
<Fej v. végtag, kül. kar, kéz az izmok hirtelen elernyedése következtében> erőtlenül lehanyatlik, előrehajlik v. lecsúszik vhonnan.
Keze lecsuklott a térdére. □ Keze lecsuklott a hágcsó fokáról, s holtan hullott le az utána jövők vállaira. (Jókai Mór) Mást nem mondott, megint lecsuklott a feje. (Kosztolányi Dezső) || a. (
ritka,
választékos)
Lecsuklik a szeme, a pillája: <a rajta erőt vevő nagy fáradtság v. szinte megbénító álmosság következtében> akaratlanul is lecsukódik a szeme, a pillája. □ Michál-bán öreg, s hamar lecsuklik a szeme. (Katona József) Lecsuklik minden pilla most. (Kosztolányi Dezső)
- lecsuklás; lecsukló; lecsuklott.