LAZAC főnév -ot, -a
Édesvizekben is, de főként az északi tengerekben élő hal, amely ívás idején a folyókba vándorol (Salmo). || a. Ennek vöröses, szálka nélküli, finom húsa mint emberi táplálék, ill. mint kész étel, csemege.
Füstölt lazac. Vacsorára hideg lazacot adott. □ Attila,
tudod, hogy nem élsz lazacon | vagy ténferegsz, vagy adnak munkát | a tőkéseké a haszon. (József Attila) A nagy testű pohos megette a lazacot, kiitta maradék sörét. (Nagy Lajos)
- Szóösszetétel(ek): lazachalászat; lazacszínű; lazacrózsaszín; lazacvörös.
- lazacos.