LÉGHAJÓ főnév (
repülés)
Csúcsos henger v. szivar alakú légi közlekedési eszköz, amely a levegőnél könnyebb gázzal töltve fölemelkedik, lebeg és légcsavarok segítségével előre halad; a személyzet és a teher a hajótest alá függesztett v. épített gondolá(k)ban (2) foglal helyet. →
Kosaras léghajó; vászon burkolatú, merev testű, kormányozható, tengerészeti léghajó. Kigyulladt a léghajó. A léghajót nehézkes és tűzveszélyes volta miatt kiszorította a repülőgép. □ S visz, mint betónpáncélos léghajó | a kormányozhatatlan Földgolyó
aeroplánja. (Babits Mihály) A léghajó vitt. Mozgó oszlopok | nőttek, sülyedtek
(Szabó Lőrinc) || a. (
régies) Léggömb (1).
- Szóösszetétel(ek): léghajókosár; léghajó-közlekedés; léghajóút.
- léghajózik.