LÁTOMÁS főnév -t, -ok, -a (
választékos)
A felcsigázott v. betegesen élénk képzelet működése által felidézett lelki jelenség, látási érzékcsalódás keltette kép; vízió.
Költői látomás; szörnyű látomás; látomás jelent meg előtte; látomásai vannak. □ Ah, ti borzasztó fene látomások!
(Csokonai Vitéz Mihály) Ha ébrednek, mind e visszavonás Álom legyen csak, meddő látomás. (Arany JánosShakespeare-fordítás) Álmodom egy nőről, akit nem ismerek, | Forró és különös, áldott, nagy Látomás. (Ady EndreVerlaine-fordítás) Miként a mérnök, ki a kört szeretné | megmérni, töpreng, hogy titkába lásson,
| ollyá tett engem ez új látomásom. (Babits MihályDante-fordítás) || a. (
választékos) Szokatlan, meglepő, de rendsz. kellemes látvány, jelenség, tünemény.
Mennyei, tündéri látomás; éjféli látomás.