LEBECSÜL tárgyatlan ige
<Elbizakodottságból v. túlzott szerénységből, a viszonyok nem ismeréséből> valóságos értékénél kevesebbre tart, becsül vkit, vmit; leértékel, alábecsül.
Lebecsüli saját tudását. Nem szabad lebecsülnünk az ellenség erejét. Lebecsülték a tehetségét. □ Nálam a szerelem mindig az volt, hogy nagyon lebecsültem magam, és rettenetesen túlbecsültem a nőt. (Móricz Zsigmond)
- lebecsülés; lebecsülhető; lebecsülő; lebecsült; lebecsültet.