KÖLYKEZIK  [e] ige -ett, -zék (-zen) [ë, ë], (
ritka) kölyközik ..zött, ..zzék (..zzön) (csak 3. személyben)
- 1. tárgyatlan <Macskaféle v. kutyaféle nőstény állat> kölykeket hoz a világra; fiadzik. A kutyánk ott kölykezett a konyhában. Szóláshasonlat(ok): bánja, v. megbánta, mint a → kutya, amelyik kilencet kölykezett. □ Caesar, jelekre nem hajték soha; Most elrémítenek 
 Az utcán nő oroszlán kölykezett. (Vörösmarty MihályShakespeare-fordítás) De a párduc, vad oroszlán Végig üvölt a nagy pusztán, Sárga tigris ott kölykezik. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, ritka) Szaporodik. □ Az ezresek őrült szaporaságban kölykeztek, mint az egerek. (Mikszáth Kálmán)
 - 2. tárgyas <Ilyen állat (bizonyos számú) kölyket> hoz világra. A macskánk ötöt kölykezett.
 - Igekötős igék: megkölykezik.
 - kölykezés; kölykező.