A magyar nyelv értelmező szótára

LASSÚ melléknév és főnév

• I. melléknév → lassan, -bb v. lassabb
• 1. Olyan <mozgás>, amely kis sebességgel megy végbe, amellyel a mozgó test bizonyos idő alatt viszonylag rövid utat tesz meg. Lassú folyás, forgás, gomolygás, haladás; lassú keringéssel; lassú menetben; lassú röpüléssel, úszással; lassú járatú hajó. □ A hír útja is lassú. (Mikszáth Kálmán) || a. Olyan <szakaszos, periodikus mozgás>, amelynek egyes mozzanatait viszonylag nagy időköz választja el egymástól. Lassú ingás, lengés; lassú léptekben v. léptekkel. □ Az óra lüktet lassú percegéssel. (Arany János)
• 2. Olyan <folyamat, tevékenység>, amely a szokottnál, a vártnál v. a kívánatosnál több idő alatt megy végbe. Lassú eljárás, előkészület, készülődés, művelet; lassú észjárás, felfogás, gondolkodás, megfontolás. || a. Olyan <folyamat, hatóerő>, amely kisebb mértékben, alacsonyabb hatásfokon érvényesül, de hosszan, egyenletesen tart. Lassú fövés, melegedés, párolgás, szivárgás; lassú eső; (vegyi ipar) lassú égés: olyan é., amely hőfejlődéssel jár, de fénytünemény nélkül; lassú tűzön süt: huzamosabb ideig tartó, kisebb hőfokú, egyenletesen ható tűzön s. □ Adjon Isten lassú esőt. (népköltés) Szép lassú tűz fölött forgatta nyárson a gödölyét. (Móra Ferenc) || b. Olyan <folyamat, hatóerő>, amely hosszú idő alatt alig észrevehető mozzanatokban érvényesül, hat, s vmely végső kifejlet, ill. eredmény felé tart. Lassú átalakulás, enyészet, fejlődés, gyógyulás, pusztulás, visszafejlődés; lassú méreg. □ Lassú méreg, lassú halál emészt. (Berzsenyi Dániel) Város vala régi, … Megtörve had által …; Teteje hamvvá lőn; még falai állnak, Lassu enyészettel ott hagyva halálnak. (Arany János) || c. Olyan <időtartam>, amely a várakozó érzése szerint nagyon hosszúnak tűnik fel. Lassú órák, percek. || d. Olyan <zene, tánc>, amelynek egy-egy szakasza, mozzanata hosszú ideig tart. (táncművészet) Lassú magyar: a verbunkosnak egy neme, a későbbi hallgató nóta <a frissebb táncnótával ellentétben>. □ Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével … A hősöket egy közös sírnak adják. (Petőfi Sándor) Balogh … táncra kéri Annuskát … A tánc a kétlépéses lassú magyar. (Gárdonyi Géza)
• 3. Ilyen mozgások, folyamatok valamelyikére jellemző <sebesség>. Lassú tempó; lassú iramban, ütemben; lassú menetű munka.
• 4. Kis sebességgel haladó <mozgó test>. Lassú gyalogló; lassú hajó, szekér, vonat; lassú folyó, víz. || a. Nehézkesen, lomhán mozgó <ember, állat>. Lassú, mint a csiga, mint a lajhár, mint az ökör. □ Lomhán söpörtek … az álmos vicék, Mint lassú dzsinnek, rosszkedvű koboldok. (Tóth Árpád) || b. Nehézkesen, lomhán hajló, lépő, dolgozó <testrész>. Lassú kéz, láb, ujjak.
• 5. Olyan <személy v. általában élőlény>, akinek, amelynek viszonylag hosszú időre van szüksége vmely mozgás, tevékenység, munka elvégzésére. Lassú ember, dolgozó, munkás; lassú lova van; lassú vmiben. Nagyon is lassú ember erre a munkára! Szóláshasonlat(ok): lassú, mint az alsó → malomkő. □ A lassú parasztok megcsóválták a fejüket. (Móricz Zsigmond) || a. Mozgásra, tettre, cselekvésre nem eléggé kész; nehézkes. □ Gyűlölöm a polgárt, ki városának Használni lassu, mig gyors ártani. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || b. (sport, rosszalló) Olyan <sportoló>, aki mozgásában túlságosan nehézkes, a helyzet fölismerésében és kihasználásában nem eléggé friss, a döntő pillanatban késik. Lassú játékos.
• 6. (átvitt értelemben, népies, irodalmi nyelvben) Nem nagy erővel, tompán v. halkan hangzó <beszéd, hang>. □ És átrezeg a dallamon Egy szende, lassu cimbalom. (Arany János)
• II. főnév -t, -ja
• 1. (zene) Ábrándos, busongó hangulatú, szabad dallamvezetésű, lassú menetű, magyar stílusú műzenei tétel; hallgató. □ A sárvári cigányok elkezdték a lassút. (Vas Gereben)
• 2. (táncművészet) Lassú tempójú verbunkos. Elfáradt a frisstől, most a lassút járja. lassacska v. lassúcska.