Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Egymásba kapcsolt fémkarikákból, ill. fémszemekből álló eszköz, amellyel összekötnek, megerősítenek, felfüggesztenek v. húznak vmit. Erős, hosszú, rövid, vastag, vékony lánc. Elszakad a lánc. □ Láncok, rudak csörgése közben kitárult a börtön vaskapuja. (Kuncz Aladár) A parton tömzsi karók, vastag láncok; messzebb fölfelé a vízen egy kikötött uszályhajó. (Nagy Lajos) || a. A rab megbilincselésére, fogva tartására haszn., lakattal ellátott v. vmihez erősíthető ilyen eszköz. Láncon tart; láncra fűz, ver vkit; láncot → hord; láncot ver kezére, lábára. Csörgeti a láncát. Leveri a láncát. □ Láncot vertek kezére lábára (Petőfi Sándor) Bár minden gaz török itt volna láncon, a császártokkal együtt (Gárdonyi Géza) || b. A kutya v. némely más állat (pl. ökör, tehén, medve) megkötésére, fogva tartására haszn. ilyen eszköz. Láncon tartja, láncra köti, leoldja láncáról a kutyát. A kutya láncon van. □ A kutyát láncára kapcsolta vissza az éjjeli szabadságából. (Tömörkény István) || c. (műszaki nyelv) Ilyen v. ehhez hasonló szemek helyett rövid fémrészekből (lemezekből, görgőkből, hevederekből) álló eszköz, amelyet emelésre, vontatásra, húzásra, forgó mozgás átvitelére használnak. Emelő, tartó, vontató lánc; láncon függ; lánccal hajt, húz vmit. || d. (műszaki nyelv) Rétegesen egymásra fektetett és csuklós összeköttetéssel egybefoglalt, sajtolt vastag acéllemezek sora, amelyek felfüggesztve a lánchíd tartószerkezetét alkotják.
2. Rendsz. nemesfémből készült ilyen tárgy, amelyet bizonyos hivatal, méltóság jelvényeként v. ékszerként viselnek. A rektori lánc; aranyból van a lánca. A gyereknek egy kis láncot ajándékozott. || a. Kül. óralánc. Kiveszi láncon függő aranyóráját. □ Gyűrű, lánc, pénz, óra már a kincsem. (Kosztolányi Dezső) Már oldották le gondolatban a láncokat és ékszereket magukról. (Móricz Zsigmond)
3. (rendsz. többes számban) (átvitt értelemben, választékos) <Rabság, szolgaság, elnyomatás jelképeként.> A láncok lehullanak; lerázza láncait; → letépi a láncait; → széttöri a lánco(ka)t, ill. (vkinek a) láncait; széttöri a láncát v. láncait; → széttöri vminek a láncait; → szétzúzza a láncokat. A kizsákmányolók elleni harcban a proletariátus legfeljebb láncait veszítheti el. □ De mit tűr a szolgaságnak népe? Mért nem kél föl, hogy láncát letépje? (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Az embert vmilyen szempontból korlátozó, rabbá tevő megkötöttség. A szenvedélyek, a törvények lánca. □ Vágytam a függetlenségre, Mégis hordám láncomat. (Arany János)
4. (régies, népies) A föld mérésére, parcellázására haszn. bizonyos hosszúságú, láncszerű eszköz. A mérnök után húzta a láncot. □ A községi lánccal megmérték a Keviék földjét is, a Fodorét is. (Gárdonyi Géza) || a. (régies, népies) Mértékegység: <mint hosszmérték:> 10 öl, ill. <mint területmérték:> 10001200 négyzetöl, ill. ma inkább egy magyar holdnyi terület. Két láncba krumplit vetett. || b. jelzői használat(ban) (népies) Ilyen területű. Három lánc földet művel. □ Nektek szőlőtök is van? Van. Két lánc. (Móra Ferenc)
5. Vmely növény, főként a pitypang egybefűzött üres szárából, fűszálakból v. szőrből, zsinórból, papírszalagból készített karikáknak egymásba fűzött sora. Színes láncok díszítik a termet. A réten a gyerekek láncot fűznek.
6. (átvitt értelemben) Egymástól bizonyos rövidebb távolságra álló emberek sora, akik vmit (kisebb tárgyakat) kézről kézre adogatnak. Láncban adogatják a könyvet, a téglát, a vödröt. Láncot alkotnak. || a. (átvitt értelemben) Vmely feladat végrehajtására szervezett kisebb egység, amelynek tagjai meghatározott rend v. szerep szerint kapcsolódnak egymáshoz. A lánc minden egyes tagja teljesítette feladatát. || b. (átvitt értelemben) Általában egymástól bizonyos távolságban levő személyek, tárgyak sora, vonala. Láncban haladnak; láncban helyezkednek el. □ Az őrtüzek Trójától Argoszig szakadatlan láncban jelentik, hogy Ilion elbukott. (Péterfy Jenő) || c. (átvitt értelemben) Lánckereskedelem. Kereskedelmi, közvetítői lánc; láncban adják tovább az árut.
7. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Személyeket egymással összekötő, összefűző kapcsolat, viszony. A barátság, a szerelem lánca. □ Szakaszd | szét mindazon tündéri láncokat, | melyekkel | a hitvesedhez, gyermekidhez oly | igen keményen meg valál kötözve! (Katona József) Ti jó fiúk, kiket Hozzám barátság lánca köt : Gyászoltok a halott fölött. (Petőfi Sándor)
8. (átvitt értelemben) Jelenségek, események, eljárások közötti kölcsönös kapcsolat, folyamatos összefüggés; láncolat. Az események, a következtetés, a gondolatok lánca.
9. (vegyi ipar) Az egyes vegyületekre jellemző mód, amely szerint a szerves vegyületek atomjai v. atomcsoportjai a molekulában egymáshoz kapcsolódnak. || a. (vegyi ipar) Ennek a kapcsolódásnak vázlatos ábrázolása.
10. (választékos) Ugyanahhoz a hegycsoporthoz tartozó hegygerincek, hegycsúcsok sorozata. A havas csúcsok magasba nyúló lánca.