LEÁNYSÁG [ë] főnév -ot, -a lányság, (
tájszó) lyányság (csak egyes számban)
- 1. A (nagy)lány állapota, helyzete; leánykor. Leánysága alatt. Megunta a leányságot. □ Hordja el a tatár Leányságomat, Én maholnap férjhez Adom magamat. (Vörösmarty Mihály) || a. Ezen időszak életkörülményeinek, élményeinek, eseményeinek összessége; leánykor (2). Boldog leánysága volt.
- 2. (átvitt értelemben, választékos) Szüzesség. Elvesztette a leányságát; vkinek adta leányságát.
- 3. (ritka) Leányoknak vmely viszonylatban tekintett csoportja, összessége. A falu, a kerület leánysága. □ A falukban megállott egy szóra, Hol a lyányság, mint a méhe-raj, áll. (Petőfi Sándor) A leányság benn, a körbe Mind a körbe, sok az ölbe. (Arany János)