LANKATAG melléknév -on (
irodalmi nyelvben)
<Alkatánál, természeténél fogva, gyengesége miatt> (gyors) lankadásra hajló, hamar lankadó; bágyadó, bágyatag. □ Sovány termete meghajolt és előre görnyedt: szempillái mindig lankatagok. (Jókai Mór) || a. (
ritka) Olyan, ami bágyadással jár; bágyasztó, lankasztó. □ A gyönyör lankatag érzése állja el testét. (Jókai Mór)