Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

LÁTÓ melléknév és főnév
  • I. melléknév (-an v. -n)
  • 1. Olyan, aki, ami lát (I). Álmot látó király; a helyzetet rózsásnak látó fiatal ember; a hibákat látó bíráló; szükséget látó család; tüzet ritkán látó vadember; világot látó ifjú; messze látó szem; rosszul látó öregasszony. □ Lukács … fölnézett a szemébe, de oly mámoros áhítattal, mint ahogy a jelenést látó Szent Ferencet festik. (Gárdonyi Géza) || a. (népies) Látó szem: jó sz., nyitott sz.; két látó szeme: saját két ép szeme. □ Persze, nem kell itt rokon … Nem kell itt látó szem … Mikor már takarni való van. (Móricz Zsigmond)
  • 2. (átvitt értelemben, népies) Olyan <személy>, akiről azt hiszik, ill. aki azt hiteti el magáról, hogy jóstehetsége van, a jövőbe lát. Ez látó ember.
  • 3. Olyan <személy>, aki vmi után, vmihez lát (II). Kenyér után látó családfő; munkához látó dolgozók.
  • II. főnév -t, -ja
  • 1. (ritka) Általában az a személy, aki lát (I) vkit, vmit. Se látója, se hallója nem voltam. □ Vezetni látó szokta a vakot, Ő vak után megy. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || a. (ritka) Az, aki látni (1a) képes, akinek szeme ép, aki nem vak. □ A két szemem világáért sokáig kellett … küszködnöm, míg annyira jutottam, hogy ismét látóvá legyek. (Jókai Mór)
  • 2. (régies) Látó (I. 2) személy; látnok. □ Ez sokkal egészségesebb és fiatalabb nő, hogysem látónak gondolhattam … Nincs benne semmi a szellemlátók idegességéből, mélaságából. (Gárdonyi Géza)
  • 3. (népies) Látogató személy. || a. (csak belső helyviszonyt jelölő ragokkal) (népies) Látogatás. Látóba megy; látóból jön.
  • 4. (népies) Szem (1).
  • 5. (népies) Kóstoló (II. 2). Látót küldött a borból. || a. (tájszó) Mutató, mutatvány, minta, mustra.
  • Szóösszetétel(ek): látóerő; látóérzék; látópont; látótengely; látóterület; 2. borúlátó; derűlátó; igazlátó; kárlátó; közellátó; messzelátó; nagyralátó; rövidlátó; távolbalátó; távollátó; törvénylátó; vendéglátó.
  • látói.