Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

LÁNGOL tárgyatlan ige -t, -jon
  • 1. Lánggal, lobogva ég. Lángol a rőzse, az égő olaj. □ Ezer helyütt lángolt öröm-tűz. (Ady Endre) || a. (választékos) Így égve világít, fényt vet. □ Ég a város! … tüze messze lángol. (Arany János) || b. (választékos) Lángol a nap: forrón tűz a n.
  • 2. (átvitt értelemben) <Arc vmely heves érzelemtől, indulattól> nagyon piros. Lángolt az arca a haragtól, a szégyentől. □ Lángolt az orcája, dobogó szíve vert. (Csokonai Vitéz Mihály) Ismét magyar lett a magyar, Lángol, piroslik arca. (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben, választékos) <Főleg a test vmely felülete> láztól v. más belső hévtől, heves érzelemtől forró, égő, tüzes. Egész teste lángol; lángol az ajka; lángol a vére.
  • 3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Vki, vkinek a szíve, keble> nagy, rajongó, lelkesedő érzéssel van tele, szeretve rajong, lelkesedik vkiért, vmiért. □ Ott egy hajlék, ott él a hív [= a kedves], Kiért lángol tisztán e szív. (Kisfaludy Károly) Oh Rákóczi, kinek emlékére Lángolunk és sírva fakadunk! (Petőfi Sándor) De néha mégis oly jó volna égni! … Lángolni, mint kölyök-koromban. (Ady Endre)
  • 4. (átvitt értelemben, választékos) <Érzés, vágy> nagyon magas fokra hágva működik, hat. Lángol benne a szenvedély, a bosszú. Szívében lángol a szerelem, a gyűlölet. □ Gyermekséged óta lángol a vágy benned, Nemed szűk körén tul hősi módra tenned. (Arany János)
  • 5. (átvitt értelemben, kissé választékos) Vmi lángol vmitől: vmin (rendsz. arcon, szemben) vmely heves érzelem tükröződik. Szeme lángolt a dühtől, a bosszútól. □ Valamennyinek a szeme lángolt a … reménységtől. (Gárdonyi Géza)
  • Igekötős igék: ellángol; fellángol.