KÜLDEMÉNY [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Olyan tárgy, dolog, amelyet vhova, vkihez küldenek v. küldtek.
Az áruból az első küldemény megérkezett. A küldeményt köszönettel átvettem. Megkapta a küldeményt. □ Mint hűséges küldönchöz illik,
hátikosarából kirakosgatta a küldeményt. (Krúdy Gyula) || a. (
postaügy) Kül. postán küldött levél, csomag, pénz stb. v. egyéb tárgy.
Bérmentes, kézbesíthetetlen, postai, utánvételes küldemény; küldeményt bérmentesít, felad, kézbesít. □ Köszönöm a küldeményt. Rögtön elolvastam. (Arany János) A postai küldeményeket a gőzhajó hozta. (Jókai Mór)
- Szóösszetétel(ek): áruküldemény; értékküldemény.