Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
LÁGYSZÍVŰ [í v. i] melléknév -en [e], -bb v. lágyabb szívű
1. Olyan <személy>, akinek kedélye minden erősebb benyomásra, hatásra megindul, akin az érzések hamar erőt vesznek, aki könnyen meghatódik; gyengébb lelkületű, érzékeny, érzelmes természetű. Lágyszívű gyermek, nő. Olyan lágyszívű volt, hogy minden keményebb szóra sírva fakadt. □ A helység kalapácsa Ott látá térdepelésben A helybeli lágyszivü kántort A szemérmetes Erzsók lábainál. (Petőfi Sándor) || a. (ritka) Szelíd <állat>. □ [A vén gulyás temetése.] Viszik Marci bácsit fekete szekéren Előtte a gulya, utána a ménes. S a lágyszívü barmok, mintha búsulnának, Mind olyan ostoba képeket csinálnak. (Arany János) || b. Olyan <személy>, akire erősen hat mások baja, fájdalma, s azt őszintén átérzi; részvétre, szánalomra, könyörületre hajló. A lágyszívű asszonynak minden síró kisgyermeken megesett a szíve. Ha annyira lágyszívű vagy, ne nézz oda, amikor a csirkét ölik!
2. (ritka) Olyan <személy>, akinek akarata nem határozott, nem szilárd; gyenge akaratú, befolyásolható, engedékeny. Lágyszívű apa. □ Lágyszivü férfi! akinek Arcod van, hogy megüssék, és fejed, Hogy szégyen érje (Vörösmarty MihályShakespeare-fordítás)