LÁBADOZIK [lábadozik v. lábbadozik] tárgyatlan ige -tam, -ott (-zon) lábadoz
Betegségének súlyosabb szakasza után a gyógyulásnak abban a hosszabb ideig tartó állapotában van, amikor már fel-felkel, mozog; felépülőben, gyógyulófélben van. A tüdőgyulladás után hónapokig lábadozott. Már nincs veszély, de még hetekig lábadozik majd. □ Egy újdonság volt
a beteg főispánról, hogy őméltósága már lábadozik ugyan, de még mindig az ágyat őrzi. (Mikszáth Kálmán) Olyan nehezen járt, mint aki nagy nehéz betegségből lábbadozik. (Ambrus Zoltán)