Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. A rendestől, a megszokottól, a szabályostól meggondolkoztatóan elütő <dolog, személy>; furcsa, szokatlan. Különös ember; különös betegség, dolog, látvány, természet, történet. Minden különösebb ok nélkül: mások számára érthetetlenül, indokolatlanul. Különös álmom volt. Különös eseményt mesélt el. □ Megjegyzésein rajta van mindig a különös lelkiállapot bélyege. (Péterfy Jenő) Mári szolgálónk, a néma, Hirtelen, hars nótákat dalolt: Különös, Különös nyáréjszaka volt. (Ady Endre) A fáklya fénye a lombokra föccsen | s különös árnyakat ingat. (Babits Mihály) || a. (rosszalló) Szokatlanságával megütközést keltő, kellemetlen, nyugtalanító <megnyilatkozás>. Különös modor; különös szokások. Nagyon különös elintézése ez az ügynek. □ Mint kit rémes álma zaklat, Gróf néhány szót félbe szaggat; Kik ezt látják ott körösleg, Vélik olyan különösnek. (Arany János)
2. Különleges (1) <dolog>. Különös szerencséje volt. □ A hosszú szárú pipa csutoráját a dohányzók különös gondviselése őrzi. (Jókai Mór) Valami különös babonám van rá, hogy az apró emberek szerencsések a hadban. (Gárdonyi Géza) || a. Az általánossal szemben csak szűkebb területre vonatkozó, sajátos <dolog>. Különös jogszabály; (közgazdaságtan) különös munkamegosztás: az általános munkamegosztás tagozódása, a főfoglalkozásoknak, tevékenységeknek további szétágazása.
II. (határozószó-szerűen) (ritka) <Más melléknév v. határozószó mellett fokozó határozószó-szerűen:> különösen, feltűnő módon, rendkívüli mértékben. Nem énekel valami különös szépen. □ Annyi mesét, oly különös szépet Elmondani egy fiu sem képes. (Arany János) Szürke gyom | ért számhoz, nyers, különös-édes. (József Attila)
III. főnév -t v. -et [e], (-ek), -e [e, e]
1. Különös dolog, esemény. Nem történt semmi különös. Ő mindig a különösre vágyott. [Mi újság nálatok?] Nincs semmi különös. Nem tapasztalt semmi különöset. □ Senki sem gondolt semmi különöst (Móricz Zsigmond)
2. (filozófia) Az egységes egészet képező objektív világ jelenségeinek összefüggését, kölcsönös függőségét és egymásba való kölcsönös átmenetét tükrözőü kategória az "egyes" és "általános" között. Az egyes, a különös és az általános az objektív világot tükröző emberi fogalmak mozgásának formái. Az állati egyedekből álló fajok a különös kategóriájába tartoznak.