KÖZLÉKENY [ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
Olyan <személy>, aki gondolatait szereti közölni másokkal, aki szívesen beszél ügyeiről; beszédes. Kevéssé, nagyon, túlságosan közlékeny. □ A tábornok igen nyájas, közlékeny ember. (Jókai Mór) Közlékeny volt, hiú és hetvenkedő, de egy cseppet se gőgös, mindig őszinte és igaz. (Ambrus Zoltán)