Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (régies) Az a hely, ahonnan vmely forrás fakad, ered. □ Míg azok, kik bút, bajt nem szenvednek A boldogság karjain, | Vígadoznak a kies Fürednek | Kútfején és partjain, Addig én itt sírva sírok. (Csokonai Vitéz Mihály) Mint aki a szent Lethe vizébe néz, | Igy adta vissza életadó ered, Oh kútfő! nekem az életet és reményt. (Berzsenyi Dániel) Sok csodát az égen látunk, Kútfejeknél törvényt látunk. (Babits Mihály)
2. (régies, irodalmi nyelvben) Kútforrás (3). □ Gyászemlékü vidék! mi sok ínség kútfeje lettél. (Kisfaludy Károly) Nincs biztosb kútfeje a bőségnek, mint célirányosan elrendelt ház [= elrendezett háztáj]. (Széchenyi István) Nem is beszélnek semmit, csak hallgatnak, a hallgatás lévén a jóságnak legbiztosabb kútfeje. (Móricz Zsigmond)
3. (tudományos) Olyan, rendsz. régibb írott mű, amelyből vmely tudományos munkákhoz adatokat, bizonyító anyagot merítenek; (kút)forrás. A magyar történetírás kútfői; régi kútfőkből merít. □ Van tárgy, mely első tekintetre drámainak mutatkozik Kérdés továbbá: költeni kell-e azt egészen, vagy inkább ismeretes kútfőből meríteni? (Vörösmarty Mihály) Valamelyik német filozófust bemutatod, német kútfők után, és kész az akadémiai szék. (Tolnai Lajos)