KÜLÖNCKÖDÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
A különcködik igével kifejezett cselekvés, magatartás; az a tény, hogy vki különcködik; a szokásostól, a természetestől elütő, furcsa viselkedés.
Különcködésével elriasztotta magától az embereket. □ [Leveled] pecsét nélkül érkezett. Hajlandó vagyok hinni, hogy ezt te éppen nem különcködésből, hanem afféle geniális feledékenységből tetted. (Arany János) || a. (
rosszalló) Különc ember szokása, természete; különcség.
Különcködésből télen sem hord kalapot. Különcködésein mindenki mosolyog. □ Különcködésből a főváros pincéreit mindig a vezetéknevükön szólította. (Krúdy Gyula)