KUNKORODIK tárgyatlan ige -ott, -jék (-jon) (csak 3. személyben)
<Levélszerű v. szálas anyag> kunkoriformán, csavarszerűen görbül. □ Egy reggel
szerzett | a nagy Uristen egy kicsinyke férget, | mely a töknek tövét megrágta volna | és tette hogy megpörögve | levele, indája lekonyulna, kunkorodna | s az egész tök elaszva szomorodna. (Babits Mihály) || a. Ilyenformán meggörbült, megcsavarodott állapotban van. □ Bajusza villásan kunkorodott. (Kosztolányi Dezső) A bajsza úgy kunkorodott, mint mikor reggel a borbély kiköti. (Móricz Zsigmond)
- Igekötős igék: bekunkorodik; felkunkorodik; kikunkorodik; összekunkorodik; visszakunkorodik.
- kunkorodás; kunkorodó; kunkorodott.