Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KUKA [1] melléknév és főnév (népies)
  • I. melléknév kukán, kukább Süketnéma <személy>. □ Néhányan mért maradtak ki a jó Isten subája alul? Például a széksóáruló kislány meg a vak verklis meg a kuka cigánygyerek. (Móra Ferenc) || a. (átvitt értelemben, bizalmas, túlzó) (Bizonyos helyzetben) beszélni nem tudó, ill. rosszul, makogva, zavarosan v. keveset beszélő, s ezért sokszor a bambaság, maflaság látszatát keltő <személy, főként gyermek>. Ne légy már ilyen kuka! □ A szegény megrémült ispánt alig bírta betuszkolni a kuka inas. (Tolnai Lajos)
  • II. főnév kukát, kukája Kuka személy. Négyéves, és még mindig nem beszél a kis kuka. Mit akar itt ez a kuka? Te kuka!
  • kukaság.