KUDARC főnév -ot, -a
Az a tény, hogy vki v. vmely terv, szándék, cselekedet nem jár sikerrel; nem éri el a kívánt célt; sikertelenség. Kudarcba fullad vmi; kudarcot szenved, vall. Csúfos kudarc érte. Minden próbálkozása kudarcot vallott. □ Példátlan az a kudarc, amely itt a törököt
érte. (Gárdonyi Géza) E kurta élet hány tapsot adott, És mennyi gyászt, kudarcot és csalódást
! (Juhász Gyula)