KUCSÉBER [ë v. e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (
elavulóban)
Vándor kereskedő, aki többnyire csecsebecséket, játéktárgyakat, déligyümölcsöt, nyalánkságokat árul v. sorsol ki szerencsejátékkal, főleg szórakozóhelyeken.
A kucséber nyakba akasztott kosara tele volt babákkal. Párosra játszott a kucséberrel, és egy bugylibicskát nyert. □ S miért a versek, ez a fájó, éber Ösztön: árulni halk bánatomat. Mint cukros, fanyar fügét a kucséber
(Tóth Árpád) Egy "zöld bécsi kocsmát" lehet elképzelni, ahol még mindig petróleumlámpások világítanak esténkint és kucséber várja, mikor kerül végre a sor az ő kosarára is. (Krúdy Gyula)
- Szóösszetétel(ek): kucséberkosár; kucséberzacskó.
- kucséberes; kucséberség.