Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KUCKÓ főnév -t, -ja (népies)
  • 1. <Parasztházban> a kemence és a fal között levő szűk hely, régebben szegényebb helyen gyermekek és öregek tanyázó v. alvó helye; sut. Mit ülsz mindig a kuckóban? □ Az ivószobában csak a Vidra cigány volt, az is aludt a kuckóban. (Jókai Mór) Édes komám, fütyül a szél, hallod-e? | Jobb volna egy meleg kuckó, vallod-e? (Tóth Árpád) Volt egy búbos kemence …, körül padkája volt, a kuckóban egy ócska juhászbunda. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Ez mint az otthon, az otthon ülés, ill. a nyilvánosságtól való elvonulás jelképe. Esténként otthon ülök kis kuckómban. □ Csak kötelességét tegye meg mindenki, S otthon a kuckóban ne maradjon senki. (Sárosy Gyula) Ha mi fiatalok … szembe megyünk a ránk rontó ellenségre, … akkor mi esszük azt meg, de ha itthon maradunk, s bevárjuk a kuckónkban, majd az esz meg minket. (Jókai Mór)
  • 2. (tájszó) Bent a házban vmely zug, szöglet.
  • Szóösszetétel(ek): kuckóhős.
  • kuckós.