KÖZVÉLEMÉNY főnév
Vmely nagyobb közösségnek általánosan kialakult, többé-kevésbé egységes véleménye, nézete, felfogása <vmely kérdésről, eseményről, vmely ügyben>.
Egységes közvélemény; a közvélemény ereje, hangja, megnyilatkozása. A közvélemény ellene fordult. A fasiszta kormány a közvélemény nyomására szabadon bocsátotta a letartóztatott békeharcosokat. □ Vezérré az ember nem maga teszi magát a közvéleményben, hanem tétetik. (Kossuth Lajos) [Eötvös] mindig
a nemzet közvéleményére törekedett hatni. (Péterfy Jenő) Gasztonról
az a közvélemény alakult ki, hogy nők tartják el. (Hunyady Sándor)
- Szóösszetétel(ek): közvélemény-kutató.