KREDENC * [e-e v. ë-ë] főnév -et, -e [ë, e]
Sima, gyak. márványlappal vízszintesen két részre osztott, felül rendsz. kisebb, vitrinszerű, alul gyakran kiugró, s kétszárnyú ajtóra nyíló polcos szekrény, amelyben az étkezéshez szükséges edényeket s eszközöket tartják; ebédlőszekrény, pohárszék. □ Indult
kifelé, útközben a kredencen hagyott sonkamaradékot a zsebébe csúsztatva. (Jókai Mór) Kapros, túrós lepény
majd mindig volt a "kredenc"-ben a Jókai-háznál. (Mikszáth Kálmán) || a. (
bizalmas) Konyhaszekrény.
- Szóösszetétel(ek): kredencfiók; kredenckulcs.
- kredences.