Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KÖZ [2] melléknév és főnév
  • I. melléknév (elavult) Az egész közösségre v. az egész társadalomra vonatkozó, tőle eredő, minden tagját illető, érintő; általános, egyetemes, közös. □ Ki csak mulatni jár A köz veszély felett: Az óni [= óvni] rá nem ér Egy hitvány életet. (Vörösmarty Mihály) || a. Olyan, amelyet vmely közösség, ill. a társadalom minden tagja használ(hat); mindenkinek szolgálatára, rendelkezésére álló, a közösség tulajdonában, birtokában levő; közös(ségi). □ Éljen kiki a köz alapból, és ne legyen dús ez, nyomorúlt az. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Szűz dísze a virág-hintés, harangszó, S köz temető-hely megengedtetett. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || b. Az átlagot kitevő többséghez tartozó, a többi közül nem kiemelkedő, nem kiváló; rangot nem viselő; átlagos, közönséges (3) <személy>. □ Fáradtan ült a megvítt vártetőn, Mint egy köz bajnok vérrel elborítva. (Vörösmarty Mihály) Hogy vagytok …? – Mint földanyánknak sok más köz fia. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || c. Sok személyre, dologra jellemző; sok személlyel közös <tulajdonság, megnyilatkozás>. □ A láng-elme kitörő Villámi, s a szilaj vér féktelen Rohamja tünjenek csupán elő, Mi mindennel köz. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
  • II. főnév -t, -e [e]
  • 1. (választékos) Vmely nagyobb közösség, pl. társadalom, nemzet, állam. A köz érdekében; a köz szempontjából; a közért végzett munka. □ Enyésszen az egyén, ha él a köz, Mely egyesekből nagy egészt csinál. (Madách Imre) Az "Ostor" … több ízben fegyelmi vizsgálatot kért ellene "a köz nevében". (Kosztolányi Dezső)
  • 2. (csak birtokos személyraggal, névszói állítmányként v. van, ill. nincs (sincs) igével alanyként) (Vmilyen, vmennyi) köze van, ill. nincs vkinek, vminek vkihez, vmihez v. (népies, régies) vkivel, vmivel: a) két v. több személy, dolog között vmely kapcsolat, viszony, vonatkozás, ill. közös vonás, érdek áll v. nem áll fenn. Mi köze ennek az ő magatartásához? A két esetnek semmi köze egymáshoz. Ismerem ezt az embert, de semmi közöm sincs hozzá. □ Egyetlen ember, kivel valami közöm van s az is ezer mérföldnyire tőlem. (Jókai Mór) Mi köze a magyar kálvinistának … ahhoz, hogy … egy-két pietista … teológiai tanár s gyönge tanítványai térdelni akarnak? (Ady Endre) Látod, mennyire el vagyok foglalva. Aztán nekem semmi közöm az egészhez … (Kosztolányi Dezső); b) vkinek vkivel, vmivel kapcs. illetékessége, beleszólási, rendelkezési, intézkedési joga van, ill. nincs; rá tartozik, ill. nem tartozik rá. Ne szólj bele, semmi közöd hozzá! Mi köze hozzá?! Vegye tudomásul, hogy nincs hozzám semmi köze! □ Valahára mutassuk meg már, hogy Senkinek sincs semmi köze hozzánk. (Petőfi Sándor) Szomszédnak a szomszéd bajához nincs köze. (Arany János); c) (régies) Vkinek vmivel szerelmi kapcsolata, viszonya van. □ Te… olyan férfi vagy, minővel Szerettem hogy közöm volt valaha. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Nem gondolt arra, hogy… máshoz is köze lehet az ő Annájának. (Kosztolányi Dezső)
  • Szóösszetétel(ek): közbaka; közdivat; közerő; közétkezés; közfélelem; közfelszólítás; közférfiú; közfizetés; közfürdő; közgazda; közgyűlölet; közhajdú; közhajós; közharcos; közhaszon; közhatározat; közhatóság; közhitel; közhódolat; közhuszár; közimádat; közínség; közintézet; közjellegű; közjótékonyság; közkiadás; közkonyha; közlelkesedés; közmegállapodás; közmeggyőződés; közmegnyugvás; közmegrovás; közmulatság; köznyomor; köznyugalom; közpiac; közrémület; közrendelet; köztapasztalat; köztárgy; köztelek; közveszedelem.