KÖZNYELV főnév
(
nyelvtudomány) Vmely nyelvnek az az egységes, beszélt változata, amelynek alapjait főleg az iskola, a művelődés, az irodalom vetette meg, s amelyet az iskolázott emberek a társas érintkezésben használnak; az irodalmi nyelv beszélt változata. || a. (
régies) Az egyszerű emberek népies, közvetlen, bizalmas beszédmódja. □ [A pap] mindennap elment misézni az "öregbe", mi köznyelv után annyit tesz, mint az öreg templomba. (Vas Gereben) A pálinkás bódéknak, miket a köznyelv "korsó"-nak nevez, be nem áll az ajtaja. (Jókai Mór)