Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
KÖZÖNSÉG főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Általában vmely szempontból összetartozó személyek nagyobb közössége, csoportja <rendsz. vmely nyilvános eseménnyel, tevékenységgel kapcsolatban, ill. vmely ténykedés v. vállalat szempontjából>. Báli, fogyasztó, műértő, zeneértő közönség; a közönség elé → lép. □ A tisztelt közönség éppen olyan szívesen olvassa a kritikát, mint a regényt. (Jókai Mór)
2. Vmely alkalommal, főként előadásra v. sportesemény megtekintésére egybegyűlt személyek csoportja, összessége. Gyászoló közönség; hálás közönség. A közönség lelkesen tapsolt. □ A mai közönség nem különbözik annyira a három századdal ezelőtt élt közönségtől, mint a mai egyes ember az akkoritól. (Ambrus Zoltán) || a. Vkinek, vminek közönsége van: (széles körű) érdeklődés nyilvánul meg iránta, sokan olvassák, megnézik, meghallgatják. Az előadásnak, hangversenynek nem volt közönsége. A tárlatnak nagy közönsége van.
3. (ritka) Vmely alkalommal v. vhol összeverődött emberek csapata. Kocsmai közönség. □ Itt-ott bóbiskolni kezdenek, és alváshoz készül a közönség. (Tömörkény István)