KÖVETELMÉNY [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. (választékos) Az, amit vmely téren vkitől, vmitől jogosan elvárhatunk v. megkövetelhetünk; vkivel, vmivel szemben támasztott igény. Elengedhetetlen, enyhe, jogos, jogtalan, szigorú, törvényes követelmény; az erkölcs, a józan ész, a tisztesség követelménye; minden követelménynek megfelelő könyv; a törvényes követelményeknek megfelelő minőség. A követelményeket teljesen kielégíti. □ Az egyetlen volt a környékbeli kereskedők közül, akinek "üzemét" nem kellett a modern kor követelményei szerint átalakítani. (Krúdy Gyula)
- 2. (régies) Követelés (2). □ Ott fejtenők fel [= ki] a legfontosabb követelményeinket, a főispán elcsapatását
(Tolnai Lajos)