KÖZBECSÜLÉS főnév (választékos)
Vmely nagyobb közösségnek v. a társadalomnak vki iránt megnyilvánuló, egyöntetű becsülése, tisztelete. Közbecsülés övezi; közbecsülésben áll; közbecsülésnek örvend. □ Az ifjúnak több kell,
egy város közbecsülése helyébe dicsőség. (Eötvös József) Mint szigorú erkölcsű, feddhetlen életű
ember, közbecsülésben állt vala. (Arany János)