Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

KÖTELEZETTSÉG [kötelezët-ség v. kötelezëccség] főnév -et, -e [ë, e] Annak az állapota v. jogviszonya, aki kötelezve van, kötelezett vmire. Kötelezettségem csak arra az esetre szól v. érvényes, ha … || a. Az ebből eredő erkölcsi v. jogi teher, kényszer. Beszolgáltatási, kártérítési, titoktartási kötelezettség; kötelezettség nélkül; kötelezettség háramlik vkire; kötelezettségei vannak vki v. vmi iránt; eleget tesz kötelezettségének; kötelezettséget vállal vmire. A kiskorú vagyonát a gyám számadás kötelezettségével kezeli. Ne vállalj teljesíthetetlen kötelezettségeket! □ Te is mondtál utósó leveledben egy titáni otrombaságot, tudniillik hogy Jókaihoz a kedvemért csatlakoztál … Ha ezt csupán az én kedvemért tetted, úgy ezennel fölmentelek minden kötelezettséged alól. (Petőfi Sándor) Mért érezte [édesapám], hogy soha egy pillanatra sincs felszabadítva a kötelezettség alól, hogy ezt a raj népet eltartsa? (Móricz Zsigmond) || b. Az a teendő, amelyre vki kötelezve van v. kötelezte magát; kötelesség. Teljesíti kötelezettségét.
  • Szóösszetétel(ek): 1. kötelezettségvállalás; 2. hadkötelezettség; iskolakötelezettség; munkakötelezettség; tankötelezettség; védkötelezettség; vételkötelezettség.