KÖTELEZETTSÉG [kötelezët-ség v. kötelezëccség] főnév -et, -e [ë, e]
Annak az állapota v. jogviszonya, aki kötelezve van, kötelezett vmire.
Kötelezettségem csak arra az esetre szól v.
érvényes, ha
|| a. Az ebből eredő erkölcsi v. jogi teher, kényszer.
Beszolgáltatási, kártérítési, titoktartási kötelezettség; kötelezettség nélkül; kötelezettség háramlik vkire; kötelezettségei vannak vki v.
vmi iránt; eleget tesz kötelezettségének; kötelezettséget vállal vmire. A kiskorú vagyonát a gyám számadás kötelezettségével kezeli. Ne vállalj teljesíthetetlen kötelezettségeket! □ Te is mondtál utósó leveledben egy titáni otrombaságot, tudniillik hogy Jókaihoz a kedvemért csatlakoztál
Ha ezt csupán az én kedvemért tetted, úgy ezennel fölmentelek minden kötelezettséged alól. (Petőfi Sándor) Mért érezte [édesapám], hogy soha egy pillanatra sincs felszabadítva a kötelezettség alól, hogy ezt a raj népet eltartsa? (Móricz Zsigmond) || b. Az a teendő, amelyre vki kötelezve van v. kötelezte magát; kötelesség.
Teljesíti kötelezettségét.
- Szóösszetétel(ek): 1. kötelezettségvállalás; 2. hadkötelezettség; iskolakötelezettség; munkakötelezettség; tankötelezettség; védkötelezettség; vételkötelezettség.