Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Növényi rostokból, szálas anyagból csavart v. font s a zsinegnél, fonalnál vastagabb, erősebb eszköz, amelyet tárgyak megkötésére, felfüggesztésére, elmozdítására használnak. Hegymászó kötél; → üres kötél; (átvitt értelemben, bizalmas) kötélből vannak az idegei: erős idegzetű, nyugodt, nem jön ki sodrából; kötélen húz fel vmit; a hajót kötélen vontatják; → üresre engedi a kötelet; megcsomózza a kötelet; kötelet ver; kötéllel sem lehet vkit vhol tartani, ill. kötéllel sem lehet vkit vhová elvinni: sehogy sem lehet maradásra bírni, ill. vhová elvinni. Szóláshasonlat(ok): hányja-veti magát, mint polturás → malac a garasos kötélen. □ És szívem tombol, mint a harmadfü csikó, ha A pányvás kötelet legelőször dobja nyakába A pásztor. (Petőfi Sándor) Óriási kötéllel a stéghez rögzítik a hajót. (Nagy Lajos) || a. Ez mint különféle testgyakorlatok eszköze. Kötélre mászik; kötelet húz. || b. (átvitt értelemben is) Az akasztás esköze v. maga az akasztás. (hivatalos) Kötél általi halál: felakasztás; kötélre ítél; megérdemli a kötelet; kötelet a nyakába!: fel kell akasztani!; nyakára teszi a kötelet vkinek: (átvitt értelemben is) erőszakkal, fenyegetéssel vminek az elkövetésére kényszerít vkit. □ Az ítélet kötél általi halálra szólt. (Babits Mihály) Torkodat, ejh, használd, mielőtt a kötélre kerülne! (József Attila) || c. Alkalmi használatra szalmából v. vesszőből rögtönözve készített kötöző eszköz. || d. jelzői használat(ban) (ritka, népies) Annyi <szalma, széna, gabona>, amennyit rövidebb kötéllel át lehet kötni; egy kötegnyi, egy nyalábra, egy kötélre való. □ Úgy veszem észre, nagy étvágyam volna egy kötél szénára. (Arany JánosShakespeare-fordítás)
2. (ritka) Fémből készült vastagabb huzal; drótkötél. Elszakadt a drótkötélpálya egyik kötele.
3. (átvitt értelemben, tájszó) Tájanként különféle nagyságú, kb. egy holdnak megfelelő területmérték. || a. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben, tájszó) Ekkora területű. Egy kötél dinnyeföld. □ Négyszáz kötél szántója [van] a határban. (Mikszáth Kálmán)
4. (átvitt értelemben, régies) Vérségi v. érzelmi kapcsolat; kötelék. □ Nem vagyunk-e vérség köteleivel kötelezettek? (Vörösmarty Mihály) Őt [Csepü Palkót] kedves kötelek csatolák a széles tenyerű Fejenagyhoz. (Petőfi Sándor)
Szólás(ok): ha minden kötél szakad: ha semmi sem sikerül; a legrosszabb esetben; kötélnek áll: rábeszélésre nagy nehezen beleegyezik vmibe; ráadja a fejét vmire; kötéllel fog vkit: a) (történettudomány) <toborzáskor> erőszakkal besoroz, elvisz vkit katonának; b) (bizalmas) vkit erőszakkal, nagy nehezen vesz rá vmire, vminek a megtételére, elvégzésére; ld. még: akasztott.