KÖRÜLFOGLAL tárgyas ige (
ritka,
választékos)
Kerülete mentén vmivel mint foglalattal, kerettel, szegéllyel vesz körül, lát el vmit.
Az ékszerész arannyal foglalta körül a rubinkövet. || a. Vmely anyag, tárgy, foglalatként vesz körül vmit.
A kis ablakot repkény foglalja körül. A ritka drágakövet platina foglalta körül. || b. (
régies,
irodalmi nyelvben) Vmi, vki körül elhelyezkedik; körülötte van; körülvesz vkit, vmit. □ Tedd, hogy kövér nép foglaljon körűl,
| A Cassius ott sovány,
ily ember veszélyes. (Vörösmarty MihályShakespeare-fordítás) Egy külvár [= külső erődítmény]
tág körben foglalta körül a házakat. (Jókai Mór)
- körülfoglalás; körülfoglaló; körülfoglalt; körülfoglaltat.