KÖTELEZVÉNY [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (jogtudomány)
Olyan okirat, amelynek kiállítója kötelezi magát vmely készpénzbeli tartozás megfizetésére; adóslevél. Kötelezvényt ad, aláír; kötelezvényt állít ki (→ kiállít). Kötelezvényre kölcsönt vett fel. □ Az egyes kötelezvényre vagy váltóra mindig még két kezes írja nevét. (Eötvös József) Roppant szerencséje volt a szerelemben
és kevés szerencséje a kártyában, aminek
maradtak nyomai kifizetetlen váltókban és kötelezvényekben. (Mikszáth Kálmán) || a. Olyan okirat, amelyben vki bizonyos, megállapodás szerinti szolgáltatásra, ill. vminek megtevésére kötelezi magát. Kötelezvényt adott arról, hogy a bérelt lakást rendbe hozatja.