KÖTÖTTSÉG [tárgyas v. ccs] főnév -et, -e [ë, e]
- 1. (választékos) Gazdasági, társadalmi helyzetből v. személyi viszonyokból eredő kapcsolat, kötelezettség, kötelék. Mint volt gyárost erős kötöttség fűzte a régi rendszerhez. Szabadulni akar ebből a kötöttségből. || a. (ritka, választékos) Korlátozás. Az élelmiszerjegyre való vásárlás átmeneti forgalmi kötöttség volt. || b. (nyelvtudomány) Vmely szó (használatának) kötöttsége: az a sajátsága, hogy csak bizonyos helyzetben, kapcsolatban, raggal stb. használható.
- 2. (mezőgazdaság) Vminek a kötöttsége: vmely talajnak tömör, nehéz, összetapadt volta. A talajok értéke kötöttségüktől vagy lazaságuktól is függ.